lóbál
lóbál tárgyas ige -t, -jon (bizalmas)
<Lógó v. meg nem támasztott testet> vmely irányban ide-oda mozgat; himbál, lógáz. Lóbálja a lábát, a botot, a zászlót. Aktatáskáját lóbálja a kezében. Egy cselédleány vasalót lóbál az egyik ajtóban. (Gárdonyi Géza) Ezüst sátrak, fekete leplek Alatt lóbálni egy keresztet. (Ady Endre) Ült az ágya szélén … lábait lóbálva. (Babits Mihály) || a. Lengetve, rázogatva ide-oda mozgat; ingat vmit. Honnan kicsi szellő, ég vándora jöttél? … Már lombokat lóbál, már ágat is ingat. (Arany János)
Igekötős igék: belelóbál; lelóbál; meglóbál.
lóbálás; lóbálgat; lóbáló; lóbált; lóbáltat.
