lobbot vet
lobbot vet (választékos)
1. (választékos) <Meggyulladó anyag> hirtelen lángra gyúl, lobban; fellobban, fellángol, lángot vet. Lobbot vet a benzin gőze, a szalma csóvája. || a. (átvitt értelemben) Arra a parázsra csak egy kis olaj kell, hogy újra lobbot vessen … (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Érzelem> hirtelen, hevesen kitör. Megláttuk egymást és a szerelem Mindkettőnk szivében lobbot vetett. (Petőfi Sándor) A tekintetes urak nagy haragja hamar lobbot vetett, hamar is elhamvadt. (Vas Gereben) || a. (átvitt értelemben, választékos) Lobbot vet a vére: hirtelen indulat, szenvedély, vágy támad benne. Lobbot vetett a vére, amikor meglátta a lányt. || b. (átvitt értelemben, ritka) <Szem, tekintet> heves indulattól megvillan, heves belső felindultságot árul el. Lobbot vetett Marci szeme, s úgy teremtette képen Jancsit, hogy az szegény majd kiesett a padból. (Gárdonyi Géza) || c. (átvitt értelemben, ritka) <Arc> szégyentől, haragtól v. más indulattól hirtelen kipirul, elvörösödik, lángvörös lesz. Lobbot vete rögtön Mária bús képe. (Arany János)
