locsog
locsog tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon (hangutánzó)
1. (csak 3. személyben) <Kifolyó, kiömlő, mozgó folyadék> vminek nekicsapódva többször egymás után v. folyamatosan loccsan(ó hangot ad); loccsanva ömlik, folyik. Locsog a víz a kocsin rázódó hordóban. Locsog a hordóból kiömlő bor. Locsog a hegyi patak. A tenger habja egészen bécsapván a házam alá, sokszor azt gondolom, hogy az ágyamban locsog a víz. (Mikes Kelemen) Azután nem beszélgethettek: a hordó dong és locsog; az ilyen munka [= a hordómosás] mellett nincs beszélgetés. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben, ritka) <Edény, szerkezet> a benne levő v. a belőle kiömlő folyadék mozgása folytán ilyen hangot ad. [A fürdőszobában] búsan locsogtak az elrontott csapok. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) (-t ragos mértékhatározóval is) <Személy> fölöslegesen sokat, haszontalanságokat beszél; fecseg. Összevissza, vég nélkül locsog. Többet locsognak, mint dolgoznak. Hadd locsogjanak az emberek, amit akarnak, nem törődöm vele. Hiszen itt minden dicsőség csak abba áll, Ha az ember locsog; pipál, űl vagy sétál. (Csokonai Vitéz Mihály) Szidta a szónokokat, hogy mit locsognak annyit. (Mikszáth Kálmán) Mit locsognak törökül? Gergő nem érti. (Gárdonyi Géza)
Igekötős igék: kilocsog.
locsogó; locsogtat.
