lófő
lófő főnév -t, -je [e] (történettudomány)
1. A régi székely nemzet(ség)nek az a lovagi rangú, kiváltságos tagja, aki lovon vonult hadba. Azt esküszi lófő, azt esküszi gyalog: Csuda történt. (Arany János)
2. jelzői használat(ban) E rendhez tartozó. Az egészségre vigyázzunk, édes néném és úgy leszek mindenkoron a ked [= kegyelmed] (nem lófejű), hanem lófő székelye. (Mikes Kelemen) A tatárra veled menjen Tíz ezernyi lófő székely. (Arany János)
lófőség.
