lógáz
lógáz tárgyas ige -tam, -ott, -zon (népies, bizalmas)
Úgy lógat, tart vmit, hogy az ide-oda himbálódzik, leng. Lógázza a hintát. Batyut lógáz a hátán. Himbáló járással, karjait lógázva közeledett. A pipát ide-oda lógázta a szájában. Csak a szél lógáz egy sovány kútgémet … (Arany János) Kezében egy egész kicsi, világosbarna bőrtáskát lógázott. (Kosztolányi Dezső) || a. A lábát lógázza: vmin ülve, lelógó v. egymásra rakott, vetett lábát himbálja, lóbálja, ill. általában tétlenkedik, henyél, lustálkodik; a lábát lógatja. Bosszankodva lógáztam a lábamat délutánonkint a patikában. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: belelógáz; meglógáz.
lógázás; lógázó; lógáztat.
