lohol
lohol tárgyatlan ige -t, -jon (hangfestő)
1. Fárasztó erőfeszítéssel, lihegve siet (vhova v. vki, vmi után). Naphosszat lohol; vki után lohol; lohol a dolga után; kövér ember lohol a megállóhelyhez, az állomásra. Napverte pusztán, lila ég alatt Lángol a vörhenyes homok. | Egy óriás, tüzes kemence | A puszta. És én loholok. (Ady Endre) Három utcán keresztül loholt utána. (Karinthy Frigyes) A malacok, disznók visítva, röfögve loholnak. Himbálódzik … a nőstények emlője. (Nagy Lajos)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Lohol vmi után: <személy> kitartóan, buzgón jár vmi után, lázas igyekezettel azon van, hogy elérje, megkapja, megszerezze. Állás után loholt. Akkoriban egész héten munka után loholt. Felesége a padlót mossa | s ő másolás után lohol. (József Attila)
Igekötős igék: átlohol; belohol; ellohol; fellohol; hazalohol; kilohol; körüllohol; lelohol; odalohol; végiglohol; visszalohol.
loholó; loholtat.
