lomha
lomha melléknév lomhán, lomhább
1. (rosszalló) Nehézkes, lusta mozgású <személy, állat>. Micsoda lomha ember lett belőle! Mi lomha fickó vált ebből? tüzes Fürgenc [= fürge] fiú volt iskolás korában. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Mintha lába kelne valamennyi rögnek, Lomha földi békák szanaszét görögnek. (Arany János) || a. (rosszalló) Lusta, renyhe, tétlen természetű <személy>. Minél tunyább és lomhább volt … [a mostohaapja], ő annál tüzesebb[é] és szertelenebbé vált. (Móricz Zsigmond) || b. (rosszalló) Ilyen emberre jellemző, nehézkes, vontatott <megnyilvánulás, tevékenység>. Lomha járás, léptek, mozdulat; lomha észjárás(ú), gondolkodás(ú). Lomhán kinyújtotta a karját. S a csizmaszárábul Pipát húz ki, rá tölt és lomhán szipákol. (Petőfi Sándor) Én már öregszem, Lomhán verekszem. (Tóth Árpád)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Lassan mozduló, lassú mozgású, sodrú <anyag, tömeg>. Lomhán hömpölygő folyó. A sűrü lomha füst Sötéten gomolyog. (Petőfi Sándor) Itt még gyül, ott menőben hullámzik egy csoport, Vonszolva hosszu farkat, a földi lomha port. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Lassan múló <idő>. A kétség lomha perceit számlálom. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Nehézkes, lassú mozgású <jármű>. Lomha régimódi batár; lomhán döcögő szekerek. Megmozdult egy bárka. Alig megfeszülő vitorlával indult el, lomhán elhúzott mellettünk. (Kuncz Aladár) Lomhán indul az utolsó hajó. (Juhász Gyula)
