lustaság
lustaság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. A lusta (1) melléknévvel kifejezett (emberi, állati) tulajdonság v. állapot. Egyik legfőbb jellemvonása a lustaság. Lustaságból még a kezét se mozdítja. Rám jött, elfogott a lustaság. ® Bántja a lustaság. A vármegyét … alá kellene aknázni … Csupa sógorság-komaság; a lustaságuk, tudatlanságuk … palástolására alakult … érdekszövetkezet. (Kaffka Margit) || a. Vkinek, vminek lusta volta, természete. Mozdulatainak, észjárásának, gondolkodásának lustasága. Lustaságod már fölháborító!
2. Az ebből eredő, lusta (1) személyre jellemző magatartás; lustálkodás, tunyaság, henyélés, semmittevés. Nem tűrök ilyen lustaságot!
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Lusta személy. Te lustaság!
Közmondás(ok): lustaság az ördög párnája: a tétlen életmód, a lustálkodás sok rossznak a szülője.
lustasági.
