lankad
lankad tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon (választékos)
1. Fárad (1). Lankad a bajnok, a csapat; lankadnak szárnyai. Ebben a korban már lankad az ember. Fölkelne, jaj! de nincs erő; Lankadva visszadűl A kedves dombra. (Eötvös József) Lankadni érzé tagjait: S mély álom jött reá. (Tompa Mihály)
2. <Növény, virág vízhiánytól, hőségtől> bágyad, hervad, lekonyul. Lankadnak a fák lombjai a forró napsütésben. Az öntözetlen kerti virág hamar lankad. Friss vízben nem lankad a vágott virág.
3. Erősségében csökken, csökkenni kezd. Lankad a szél, a tűz, a vihar. A máglyák tüzei lankadnak. (Arany János) || a. <Szellemi erő, tulajdonság> fokban, lendületben csökkenni kezd, hanyatlik. Lankad a bátorsága, a figyelme, a szorgalma. Szellemi ereje már lankad.
Igekötős igék: ellankad; lelankad; meglankad.
