lány
lány főnév -t, -ok, -a, (tájszó) lyány, jány
1. Nőnemű gyermek. Fiatal, iskolás, tizenöt éves lány; csinos, nagyobb, szép lány; copfos, barna, fekete, szőke lány; huncut, kedves, elkényeztetett, kényeskedő lány; ® fiús lány; nyafka, okos, szorgalmas, sokat csacsogó lány. A szülőotthonban tegnap két lány és egy fiú született. A szülők lányt várnak. Fiúk és lányok együtt járnak iskolába. Fiunk uccán, üveg alatt | nézi csak építőkockáját | s ha lányunk kis bábruhácskáját | kéri, … | összeszorítja puha száját. (József Attila) Sokáig izgatott … a ruha … | mire jó ez a furcsa és | fölösleges megkülönböztetés? | S nem lehetnék lány én is? Anyuka | ruháit próbálgattam. (Szabó Lőrinc) || a. (főleg birtokos személyraggal) Vkinek nőnemű gyermeke <szüleihez való viszonyában, függetlenül a gyermek korától>. Árva, mostoha lány; ® nevelt lánya vkinek; anyja lánya, apja lánya: anyja, ill. apja tulajdonságait örökölte, hozzájuk hasonlít, rájuk ütött; az ® ember(nek) lánya; (tréfás) Éva lánya: nemének jellegzetes jellembeli tulajdonságaival bíró nő; a lánya ® lehetne; ® hozzáadja a lányát vkihez. Férjhez ment a nagyobbik lányod? Kinek a lánya vagy? Egy fia és egy lánya van. (szójárás) Okos embernek (először) lánya van. Zsuzsi lányom patikusnak ment. (Kaffka Margit) || b. Lányom!: a) (népies) <ennek megszólításaként a szülő részéről>; b) (kissé régies, választékos) <felnőtt nő megszólítása idős, magasrangú v. egyházi személy részéről>. Lányom, ez ifju gyilkosa vagy! (Arany János) c) (kissé népies) <asszony megszólítása apósa v. anyósa részéről>. Vigasztalódj, kedves lányom! Hogy vagytok, lányom?
2. Felserdült, felnőtt, férjhez (még) nem ment nő; hajadon. Csinos, karcsú, szép lány; házias, művelt lány; eladó, férjhez men(end)ő lány; ® kapós lány; húszéves, idősebb lány; még mindig lány v. lány maradt: (még) nem ment férjhez; bomlik a lányok után; megkérte a lány kezét; udvarol egy lánynak; lányt ® avatnak; lányt ® kísérget; ® szerencsétlenné tesz egy lányt. A vadász … minden mást feledve, Hévvel a lány nyomdokán halad. (Vörösmarty Mihály) Kezei, fehér, kis virágok, Borzas, barna fejemre hulltak … E két kis kezet, ezt éreztem, Omló szirmát egy fehér lyánynak. (Ady Endre) Fiatal lány volt, ám ölébe ejtett Szemmel már úgy ült, mint dús terhü nő. (Tóth Árpád) Képedet halk ritmusok ősi habján hadd viszem csak, szép, kicsi lány, magammal. (József Attila) || a. (bizalmas) Nemileg érintetlen nő; szűz. Még lány. Már nem lány.
3. <Családnévvel, ehhez rendsz. kötőjellel kapcsolva:> a megnevezett családból származó nő, rendsz. (férjes) asszony. A felesége Szabó-lány; Gálné is Farkas-lány. Mind a három Kovács-lány menyasszony. || a. <Helynévvel kapcs.:> a megnevezett helyről, vidékről származó nő, rendsz. asszony. Anyám dunántúli lány. Anyósa komáromi lány. Azok a pesti lányok! Bús virág a párisi lány. (Ady Endre)
4. (1945 előtt, bizalmas) (Fiatalabb) női háztartási alkalmazott; cselédlány. A lány megterít; kimenőt ad a lánynak; új lányt fogad fel. Méltóságos asszony – s szemét a földre sütötte – volna egy lány … Egy cselédlány. (Kosztolányi Dezső)
5. (főként többes számban) (elavulóban, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) (Rossz) lány: kéjnő, prostituált. Az utca lányai. Elmentek a lányokhoz. || a. (irodalmi nyelvben, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Könnyű erkölcsű v. megvásárolható, ledér nő. Rómában a Tiberisnél | van ám keletje a lánynak: | lakomákban, asztalok alján | táncolnak s csókokat hánynak. (Babits Mihály)
Szólás(ok): ld. fiú, meny. Közmondás(ok): Várt lány várat nyer: a lány jobban megy férjhez, ha nem siet vele.
Szóösszetétel(ek): 1. lánycsoport; lányőrs; lánytárs; 2. cselédlány; diáklány; eladólány; gyermeklány; keresztlány; kézilány; kislány; konyhalány; koszorúslány; munkáslány; nagylány; nyoszolyólány; parasztlány; széplány; szobalány; szövőlány; szűzlány; tanulólány; úrilány; utcalány; varrólány; vénlány.
lányos; lányozik.
