lapos [1]
lapos [1] melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. Olyan, amin nincsen(ek) kiemelkedés(ek), domborulat(ok); sima felületű, sík. Lapos táj, tető, vidék. A puszta kellős közepén egy diák állott … Szinte szédül már. Elszédül ebben a sima, lapos kerekségben. (Móricz Zsigmond) A kastély teteje lapos. (Nagy Lajos) || a. A környezethez viszonyítva kissé mélyebb fekvésű. Lapos hely, terület. || b. (ritka) Enyhébb lejtésű <út, lejtő>. Van laposabb út is, meredek nagyon a hegy előttünk. (Vörösmarty Mihály)
2. A szokottnál kevésbé kiemelkedő v. nem nagyon domború. Lapos farú, mellű; lapos lencse, reszelő, zsebóra; (bizalmas) lapos az erszénye v. a zsebe: kevés a pénze; laposra kalapál, ver, présel vmit; (bizalmas) laposra ver vkit: nagyon megveri. Szóláshasonlat(ok): (bizalmas) lapos, mint a ® deszka. Az anyák soványan, kék mosóruhájukban, lapos mellel … nyújtogatták … a búzás tálakat. (Móricz Zsigmond) Gondosan megnézte a fegyvert, a töltényeket a lapos kis golyótáskában. (Hunyady Sándor)
3. A szokottnál alacsonyabb. Lapos kenyér, torta; lapos sarok: 2–3 cm magas cipősarok, amilyen a férficipőké szokott lenni <a női cipők félmagas v. magas sarkával ellentétben>. || a. Környezetéből alig kiemelkedő. Lapos dombok; lapos orr: nyomott formájú orr. Egy fejjel magasabb voltam, mint a kis vörös szeplős, lapos orrú peckes legényke. (Tolnai Lajos)
4. Nem nagyon mély, nem nagyon homorú. Lapos kosár, medence, tál, tányér, teknő.
5. (sport) <Labdajátékban> nem ívelt, nem magasra ütött, dobott v. rúgott. Laposan a kapu alsó sarkába dobta v. rúgta a labdát.
6. Lapos tetű: a tetvek rendjébe tartozó élősdi, amely az ember testének szőrös részein, főleg a nemi szervek szőrzetében telepszik meg, fejével belefurakodik a bőrbe, és erős viszketést okoz (Phthirius pubis). A lapos tetű ellen higanykenőcsöt használnak.
7. Lapos vágás: a kard lapjával mért ütés.
8. (átvitt értelemben, rosszalló) Unalmas, nem érdekes, egyhangú, színtelen, eredetiség nélkül való. Lapos beszéd, bírálat, előadás, érv, játék, stílus, történet. Lapokon keresztül nem találunk egy megkapó eszmét …, csupán a leglaposabb mindennapiság csépelt szalmáját. (Arany János)
II. főnév -t v. (a 3. jelentésben) -at, -ok, -a (népies)
1. A környezetnél mélyebben fekvő sík terület, vizenyős rét, lapály. A laposok zsombékjai. Víz lepte el a lapost. Teremhet már zöld füvet [a város] lapossa, Kis pej lovam többé nem tapossa. (népköltés) Marékszámra lehetett szedni a jeget a laposokon. (Móra Ferenc)
2. (bizalmas) Lapos tetű. Laposa(i) van(nak); lapost kapott vkitől.
3. (belső tárgyként, állandósult szókapcsolatokban) Laposat köp: úgy köp, hogy köpete szélesen elterül. || a. Lapos(ak)at pislant (pillant): a) álmosan, lassan, szemhéját csak félig kinyitva p.; b) (ritka) hamisan néz, kacsint. Pislants a leányra egy laposat, csalfán. (Arany János)
Szólás(ok): köpj laposat, ülj magosat: <annak mondják tréfásan, aki nem talál magának ülőhelyet>; ld. még guta.
laposság.
