latyak
latyak főnév -ot, -ja (csak egyes számban)
1. Híg sár; sáros, olvadó hó, pocsolya. Tavaszi, őszi latyak; egy v. csupa latyak: nagyon latyakos; csupa latyak a ruhája, az utca. Bokáig gázol a latyakban. Délután dara esett … Cipőnk talpa alatt latyakká kásásodott. (Kosztolányi Dezső) Milyen jó mezítláb járni … az ember a lábával érzi a talajt s a levegőt, és benne gázol a meleg sárban, latyakban. (Móricz Zsigmond) || a. jelzői használat(ban) (ritka) Latyakos (3). Csúnya, latyak idő van.
2. (ritka, tájszó) Csatak, lucsok.
