lázadás
lázadás főnév -t, -ok, -a
1. (gyak. rosszalló) A lázad (1) igével kifejezett cselekvés, ill. megmozdulás; az a tény, hogy vmely csoport (föl)lázad; vmely, rendsz. nagyobb csoportnak, sok embernek erőszakos, többnyire fegyveres támadása hivatott vezetői, feljebbvalói, ill. a hatalom törvényes képviselői ellen. Fegyveres, nyílt, véres lázadás; a fegyencek, a matrózok lázadása; lázadás robban ki, tör ki, üt ki vhol; erősödik, gyengül a lázadás; lázadásban tör ki vki ellen; lázadást szít; elfojtják a lázadást. Leverték az ellenforradalmi lázadást. A lázadás … alacsony célú zendülés. (Arany János)
2. (1945 előtt) <Rendsz. az elnyomók szóhasználatában> az elnyomóktól jogtalannak bélyegzett, az elnyomottak szempontjából azonban jogos, a társadalmi fejlődés, haladás irányába mutató forradalmi harc, felkelés, forradalom. A római plebejusok lázadása; a gyarmatok, a munkások, az elnyomott nép lázadása. A ceglédi pap fényes rhetorikával fejti föl … mindazon okokat, melyek őt a lázadásba sodorták. (Péterfy Jenő) Már nincs, kit leverjenek az urak, Már csak vonaglás a mi lázadásunk. (Ady Endre)
3. (jogtudomány) Az államhatalom v. az államigazgatás központi szerveivel való szembeszállás céljából csoportosulással elkövetett bűncselekmény. A lázadás állam elleni bűntett.
4. (átvitt értelemben) Vmely kényszerű körülménynek, fensőbbségnek való érzelmi ellenszegülés, ellene való szenvedélyes tiltakozás; lelki háborgás, heves indulatos ellenkezés. Az embertelenség, a parancs ellen való lázadás; az érzelmek, a lélek, az ösztönök, a szív, a vér lázadása. Szent lázadások, vágyak s ifjú hitek Örökös urának maradni: Nem adatik meg ez mindenkinek. (Ady Endre) S szivemben, mélyen valahol, Valami lázadás dalol. (Tóth Árpád) Csak mímelte az olvasást; egy mondatra tért vissza ezerszer is; szívében vad lázadás tombolt. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): fegyenclázadás; parasztlázadás.
lázadási.
