lázas
lázas melléknév -an, -abb
1. Olyan <személy>, akinek láza, a rendesnél magasabb hőmérséklete van. Lázas beteg, gyermek. Meghűltem, lázas vagyok. || a. Ilyen személyre jellemző <állapot, mód>. Lázas állapot; lázasan fekszik. Az ajka színtelen, cserepes, csak a szemei csillognak … lázasan. (Gelléri Andor Endre) || b. Lázas (1a) állapotban, lázasan eltöltött <időszak>. Lázas éjszakák … féléberségében … mozdulatlan feküdtem orvosságszagok, … tompa szenvedés között. (Kaffka Margit) || c. Láztól felhevült, lázban égő <test(rész)>. Lázas arc, fej, homlok. S belemarkoltam a csokorba, … A sok meleg, lágy levelet A szél lázas arcomba szórta. (Tóth Árpád)
2. Lázzal együttjáró. Lázas betegség, megbetegedés.
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Nagymértékben felizgatott, lázban (3) égő. Nem kételkedék, Hogy a múlt éji jelenet valóság S nem lázas lelke őrült álma volt. (Petőfi Sándor) Álmatlan hosszu éjszakákon Neved susogja lázas ajkam. (Komjáthy Jenő) A leány muffjában melengette Szindbád kezét, … majd a kapuban … lázas csókot váltott vele. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Ilyen állapotban eltöltött <időszak>. Mámoros, lázas éjszakákon Megöltem lelkem, testemet. (Ady Endre)
4. (átvitt értelemben, választékos) Heves, élénk, lelkesedő, megfeszített. Lázas érdeklődés, készülődés; lázas semmittevés ¬; lázas sietség; lázas szorgalom, türelmetlenség; a munka lázas iramban, ütemben folyik; lázasan csomagol, tanul. Nehézkes természete … lázas sietséggel használja a szabadság perceit. (Péterfy Jenő) Bent a városban is megindult a lázas nyüzsgés-mozgás. (Mikszáth Kálmán) Ujjain, néha arcbőrén is, tintafoltok jelezték lázas irodai munkáját. (Kuncz Aladár)
lázasság.
