le
le [ë] határozószó és igekötő
I. határozószó ® lejjebb [ë-e] (rendsz. más határozóval kapcs.)
1. <Vmihez, egy magasabban levő helyhez képest> mélyebben, alacsonyabban levő helyre, vidékre. Elindultak le a pincébe, a völgybe. Hegyekre fel, völgyekbe le, Hanyatt-homlok nyargaltam. (Kisfaludy Sándor) Jónás … | betámolygott a fedélközi házba, | le a lépcsőkön, a hajófenékre. (Babits Mihály) || a. A földszintre, az udvarba, az utcára <a házhoz, a lakáshoz képest>. Loholt föl a lakásba, le az udvarba. (Kosztolányi Dezső) || b. <A magasban, a levegőben levő dolgokhoz viszonyítva:> a föld felé v. a földre. Mind lejjebb ereszkedett a gólya, le a víz partja felé. || c. Vmin le: vmin végig lefelé. Le a lépcsőn. Le a völgyhajláson, fel a dombtetőre, – Kardját puha fűben úsztatja örömmel. (Arany János) A fuvarosom … visz dombon föl, dombon le. (Gárdonyi Géza)
2. Arra a helyre v. abban az irányban, amely a test v. a tárgy függőleges helyzetében alul van. Megdagadt a térde, le egészen a lábszára közepéig. Le a szoknya aljára fodrot tett.
3. A szóban forgó v. odaértett folyó folyása irányában (lévő helyre). Le a Dunán. Csónakkirándulást tesz (Pestről) le Csepelig.
4. (átvitt értelemben) Vmely országnak, nagyobb földrajzi egységnek déli részére v. részéig, vmely déli(bb) fekvésű helyre. Uralma kiterjedt le a Fekete-tengerig. Elvágyott innen, le délre. Fehérvárról tovább utaztunk, le Pécsre.
5. (átvitt értelemben, ritka) <A fővároshoz képest> vidékre, ill. <vmely központból> vmely alárendelt szervhez, intézményhez. Elköltözött Pestről le Szegedre. A minisztériumból, a tanácstól már elment a rendelkezés, le az iskolához.
6. (átvitt értelemben) <Dallamban> a mélyebb hangok felé. A nóta is olyan … egyszer le, másszor fel, néha nagyon fel, néha meg nagyon is le; búskomor melódia. (Jókai Mór)
7. (átvitt értelemben) <Vmely rangsor v. értékelés szerint> a legalsó fokon levőig. Az egész sereg, le a közlegényig felvonult.
8. <A fel szóval szembeállítva, ellentétek, különbségek kiemelésére, hangsúlyozására.> Se ® fel, se le; egyszer ® fel, máskor le; ® fel és le; s ® fel. Fel s le jár a lépcsőkön.
9. (kereskedelem, bizalmas) Levonva. 100 forint kiadás, ebből le 20 előleg, marad 80. 100 forint tiszteletdíj, le 3 százalék adó, marad 97.
10. Le (onnan)!: <erélyes felszólításként:> azonnal gyere le! Le onnan az almafáról! Tű asszonyok kezébe, nem királyi | pálcánk, – le onnan, édes asszonyom! (Katona József)
11. (indulatszó-szerű haszn.) <Ártalmatlanná tételt, eltávolítást, megszüntetést követelő felkiáltásokban.> Le vele ¬!; le az üzérekkel!; le a ® kalapot v. le a kalappal előtte!; le a fegyvert!; le a ® kezet!; le a ® kezekkel! Hujj ki! vagy le veled! (Arany János) Le a kapitalizmussal! Hatalmat, húst a dolgozóknak! (József Attila)
II. igekötő
A. Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. a le igekötős címszavakat.
B. <Önállósítva, le igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként, a szóban forgó igével egyértékű.> Leírtad? – Le [= Igen, leírtam.] Leszállt a láz? – Le.
Szóösszetétel(ek): föl-le.
