leáll
leáll tárgyatlan ige
1. Magasabb helyről alacsonyabbra lép, s ott megáll. Kilépve a fürdőkádból, leállt a szőnyegre.
2. <Sekélyebb vízben> az úszást abbahagyva a vízfenéken megáll. Úszott egy keveset, aztán leállt. A víz sekély volt, kényelmesen leálltam. Mikor … az uszodában háromméteres vízben úszkálok, mindig eszembe jut, hogy ott nem tudnék leállni. (Kosztolányi Dezső)
3. (bizalmas, kissé rosszalló) Menet közben megáll, ahelyett, hogy útját folytatná. Leáll az utcán beszélgetni. Minden kirakatnál leáll.
4. (bizalmas, kissé rosszalló) Leáll vkivel vmit tenni: vkihez, kül. hozzá, helyzetéhez nem illő, magához méltatlannak tekintett személyhez csatlakozik, s vele vmely közös cselekvésbe kezd. A nagymester nem áll le ilyen kezdőkkel sakkozni.
5. <Termelő üzem, működő szervezet, mozgó szerkezet, gép> mozgása, működése közben rendsz. bizonytalan átmeneti időre s rendellenesen megáll. Leáll a gyár, a motor. || a. <Személy> tevékenységét, működését, munkáját hasonló módon abbahagyja. A csapat a második félidőben leállt. A munkások leálltak. Leállt … nyugodtan, s rádőlt a csákányra. (Gelléri Andor Endre) || b. <Mozgás, működés, tevékenység> ilyen módon abbamarad, megáll. Leáll a forgalom, a munka.
6. (vadászat) <Vad> a párosodással fölhagy.
7. (népies) <Dolog, tárgy> eredeti v. rendes helyzetétől eltérve lefelé van fordulva, hajolva; irányával lefelé mutat. Leáll a kalap széle; leáll a szája. Hajlott a hold lefelé az égen, Göncölszekér rúdja is leállott. (Petőfi Sándor)
leállás; leálló; leállott; leállt.
