lebeg
lebeg [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë]
1. (kissé választékos) Minden felfüggesztés v. alátámasztás nélkül csaknem mozdulatlanul fennmarad v. alig észrevehetően mozog, leng, lassan, könnyedén halad, mintegy úszik <a víz(b)en v. a levegőben>. A levegőben lebeg. A sas kiterjesztett szárnyakkal egy helyben lebeg. A víz színén csónak lebeg. Az ejtőernyő lebegve száll a föld felé. Szóláshasonlat(ok): ég és föld között lebeg, mint Mohamed ® koporsója. Szól a pacsirta fönn lebegvén S az égiekhez közeledvén: … Üdvözlek, oh szép kikelet! (Vörösmarty Mihály) Két szép angyal jelen meg a szikla két oldala fölött lebegve. (Péterfy Jenő) A repülőgép felemelkedik a földről, és fölötte lebeg. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka) <Tárgy, dolog> egy pontján v. felületének egy részével vmihez rögzítve többi részével könnyedén mozog ide-oda. A falevelek lebegnek a gyenge szellőben. Ősz haja, mint felhő, lebegett a szélen [= a szélben]. (Arany János) A vízért járó pórleányok ajkairól hangzott a nemzeti dal, a kunyhókon lebegtek a zászlók. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben) Élet és halál v. élet-halál között lebeg: oly súlyosan beteg, hogy bele is halhat; válságos az állapota. || c. (átvitt értelemben, választékos) Ajkán, nyelvén, a nyelve hegyén lebeg vmi: már-már kimondja. Már ajkain lebegett a kérdés. (Jósika Miklós) A nyelvemen lebegett …, hogy szólok Ildáról, de mégse szóltam. (Gárdonyi Géza)
2. (irodalmi nyelvben) <Légnemű anyag> szinte mozdulatlanul v. ide-oda kisebb mozgásokat végezve a levegőben van; mintegy úszik benne. De minden este erdők illatával Lebeg a szellő ablakom körül. (Petőfi Sándor) A lámpa sárga lángja sáppad, A szürke füst lassan lebeg. (Juhász Gyula)
3. (átvitt értelemben, választékos) Vki előtt v. vkinek a szeme előtt lebeg: mint megvalósítandó feladat áll előtte, célként tűzte ki maga elé. Az a cél lebeg előtte, hogy … Nagy tervek lebegtek előtte. A végső cél mindig a szeme előtt lebeg. A magyar nemzetiség szent ügye lebeg szemeink előtt. (Kossuth Lajos) || a. (átvitt értelemben, választékos) Vkinek a feje felett lebeg: <veszély, fenyegetés> egészen közel van hozzá, lecsapni, lesújtani készül rá. A pusztulás a feje fölött lebeg. A csapás nem jött váratlanul, hisz már hetek óta a feje fölött lebegett. (Kosztolányi Dezső)
4. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Látomás- v. képszerűen, ill. képzeletben, emlékezésben, álomban megjelenik v. sejtelmesen látszik, imbolyog. Most is előttem lebeg kedves alakja. Hah! ott lebeg, mint a sir szelleme, Félénken egy bús asszonykép felém. (Vörösmarty Mihály) Előtte lebegett édes anyja képe. (Arany János) Idegen királylyányként az édes Öröm lebeg felém. (Tóth Árpád) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Vmely elvont, de a képzeletben mintegy megszemélyesített fogalom, jelenség> sejtelmesen, látomásszerűen ott van, megnyilvánul vhol. Béke lebegjen porai fölött: <halott> nyugodjék békében. Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepűl S minden míve tünő szárnya körül lebeg. (Berzsenyi Dániel) Régi dicsőségünk, … Rajtad sürü fellegek, és a Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek. (Vörösmarty Mihály) [A lak] fölött a költő emléke lebeg. (Gyulai Pál) Az ő szelleme lebeg a rónákon … (Móricz Zsigmond) || b. (átvitt értelemben, választékos) <Az arcon vmely érzelmi megnyilatkozás> tétovázva, bizonytalanul meg-megjelenik, fel-feltűnik. Gyönge orcáin boldog mosoly lebeg. (Tolnai Lajos)
5. (választékos) Vki, vmi könnyedén, légiesen leng, mozog, halad. Előttünk lebeg a táncba. Úgy lebegett ő szüretkor A táncolók sorában, | Mint a Zephír szürkületkor. (Kisfaludy Sándor) Nagy-nagy réten megy, nem is megy, hanem lebeg. (Nagy Lajos)
6. (irodalmi nyelvben) Könnyedén lobog. Vérző szívnek, mély sebeknek Orvos a halál, | András, hol zászlóid lebegnek, Sorsom rátalál. (Kölcsey Ferenc) Szőke selyem haja a zivatarban lebegett. (Jókai Mór)
Igekötős igék: alálebeg; átlebeg; belebeg; ellebeg; fellebeg; keresztüllebeg; körüllebeg; kilebeg; lelebeg; meglebeg; odalebeg; tovalebeg; végiglebeg; visszalebeg.
lebegett.
