lebeszél
lebeszél ige
1. tárgyas Lebeszél vkit vmiről: hosszas beszéddel rávesz vkit, hogy vmely szándékától elálljon. Lebeszéli arról, hogy … Sikerült lebeszélni oktalan tervéről. Mérnöknek akart menni, de lebeszélték. Sohasem láttam még szerkesztőt, aki lebeszélte volna az előfizetőit. (Mikszáth Kálmán) Tervéről a rokonok lebeszélték. (Kosztolányi Dezső) || a. (népies) Lebeszél vkit vmiről: addig beszél vkinek, míg végül az lemond arról, hogy férjhez menjen vkihez, ill. feleségül vegyen vkit. Nem tudták lebeszélni arról a leányról. Szép, jó legény kért meg engem, De anyám lebeszélt róla. (Petőfi Sándor)
2. tárgyatlan Magasabban levő helyről lent levő személyhez beszél. A harmadik emeletről lebeszél az utcára. Meglátogatták … a legtekintélyesebb fűszerkereskedőt, aki a boltjában fogadta őket, a pudlin ülve, s onnan beszélt le hozzájuk. (Jókai Mór)
3.* Befejezi, elvégzi a telefonbeszélgetést.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
lebeszélés; lebeszélő; lebeszélt.
