lebilincsel
lebilincsel [ë-ë] tárgyas ige -t, -jen [ë]
1. (ritka, régies) Bilincsbe ver, megköt, leláncol vkit, vmit. Lebilincselték a gálya evezőpadjára. || a. (átvitt értelemben) O télnek dermesztő hidegje! Mely a folyókat lebilincseléd, O télnek dermesztő hidegje, Bilincseld le szememnek csepkönyét! (Petőfi Sándor)
2. (átvitt értelemben, választékos) <Vonzó, előnyös hatásánál, tulajdonságánál fogva> lenyűgöz vkit; figyelmét, érdeklődését erősen leköti. A szónok lebilincselte hallgatóságát. A könyv teljesen lebilincselte. [A menyecske] le tudta bilincselni az embereket. (Mikszáth Kálmán) || a. (választékos) Lebilincseli vkinek a tekintetét: tekintetét hosszasan magára vonja.
lebilincselés; lebilincselt.
