ledér
ledér [e] melléknév -en, -ebb [e, e] (választékos, irodalmi nyelvben)
1. Szerelmi életében könnyelmű, feslett, laza erkölcsű, egy időben többel kacérkodó, csapodár <személy, főleg nő>. A ledér menyecske sok férfit elbolondított. Nincs többé izlése már, Elrontá sok ledér hölgy. (Madách Imre) || a. (átvitt értelemben) Gyakorta űlénk Együtt a Neptun sárga fövenyén, Kisérve szemmel a kalmár hajót; S nevettük a vitorla hogy dagad, Ledér szelektől hogy lesz viselős. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
2. Ilyen személyre jellemző, vele kapcsolatos <cselekedet, magatartás, megnyilatkozás>. Ledér beszéd, gondolkodás, ruházat, tánc, viselkedés; ledér életet él. A némberi hűség Fája ledér vágynak termette fajulva gyümölcsét. (Vörösmarty Mihály) Előtte ledéren táncol az új kedves. (Arany János)
ledérkedik.
