leég
leég tárgyatlan ige
1. Egészen az aljáig, végig elég, elhamvad. Leég a fáklya. Leégett a kazal. A gyertyák leégtek. (Eötvös József)
2. <Épület, épületek csoportja> éghető részeinek elégése következtében teljesen elpusztul, esetleg össze is omlik. Leégett a háza. Az egész falu leégett. Volt nekem egy fehér házam, leégett … (Arany János) Mire az ég kitisztult, akkorára úgy leégett a tanya, mint a parancsolat. (Móra Ferenc) Mikor a ház leégett, … ő hordta ki a bútort a lángoló tető alól. (Móricz Zsigmond)
3. <Könnyen gyúló anyag vmely tárgyon, testen> teljesen elég. Leég a bajusza, a szakálla, a szemöldöke, a szempillája. Leégett a vezeték szigetelő anyaga.
4. <Étel> sütés közben az edény fenekéhez ragad, és megég; odaég. Leég a hagyma, a hús, a rántás.
5. Leég vki v. vkinek vmely testrésze: vkinek a bőre (vmely testrészén) a nap tüzétől élénkvörös lesz, rendsz. felhólyagosodik, s később lehámlik. Leég az arca, a háta, a válla. Leégett a bőre az erős napon. Nagyon leégett a strandon. Arcaik a naptól leégve, ruháik kopottak. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) (Majd) leég a bőr az arcáról, a képéről, (durva) a pofájáról: nagyon szégyelli magát.
6. (átvitt értelemben, bizalmas) <Pénzének, jövedelmének váratlan, hirtelen megfogytával> anyagilag nehéz helyzetbe kerül. Le van égve. Nagyon leégtem ebben a hónapban. || a. <Hazárdjátékban, kártyán, lóversenyen> sokat veszt v. minden pénzét elveszti.
7. (átvitt értelemben, bizalmas) <Nem várt módon> csúfosan, szégyenteljesen vereséget szenved, kudarcot vall. Leég a csapat, az előadó, a készületlen diák, a versenyző. Ezzel a próbálkozásával csúfosan leégett.
leégett; leégő.
