lefoglalás
lefoglalás főnév -t, -ok, -a
Általában a lefoglal igével kifejezett cselekvés, eljárás, az a cselekvés, hogy vmit (vkit) lefoglalnak.
1. Vminek előre való biztosítása a magunk v. más számára. Az asztal, a hely, a könyv, a szék, a szoba lefoglalása. || a. (ritka) Vminek foglalóval való lekötése. A képnek száz forinttal való lefoglalása.
2. Vkinek lefoglalása: más teendő(k)től, mások társaságától való elvonása, vmivel való lekötése. A gyerekeknek jó olvasmánnyal, könnyebb munkával való lefoglalása; a híres vendég lefoglalása.
3. (hivatalos) Vmely értéknek, követelésnek, nyomtatványnak, bűnjelnek stb. hatósági v. bírói rendelkezés, zár alá vétele, helyezése. A bútorok, az ékszerek, a ház lefoglalása; vki fizetésének lefoglalása; vminek bűnjelként való lefoglalása. Hajlékában egymást érte a lefoglalás, végrehajtás, új meg új zálogolás. (Tolnai Lajos)
lefoglalási.
