legalább
legalább [g-a] határozószó
1. <Annak kifejezésére, hogy a szóban forgó számnál, mennyiségnél, mértéknél semmivel sem kevesebbről, inkább többről van szó.> Legalább tíz forint; legalább egy tucat zsebkendő; legalább egy akó bor; legalább egy órai idő; legalább annyi, mint … Évente legalább kétszer el kell számolnia. Tiszta ágyat … Álmodik … S hogy ne kellessen megjelenni Legalább tíz-húsz esztendőig Az Ur színe előtt. (Ady Endre) Legalább száz ifju bomolt, Legalább száz csillag lehullott, Legalább száz párta omolt: Különös, Különös nyár-éjszaka volt. (Ady Endre) Az országgyűlés akkor határozatképes, ha a képviselőknek legalább fele jelen van. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. <Abban az értelemben, hogy a megnevezett jelentékeny személynél, dolognál, cselekvésnél nem kevesebbről van szó:> legalábbis. Ehhez legalább az igazgató engedélye kell! || b. <Olyankor, amikor a beszélő az előbbi állítás vmely részletének visszavonása után azt vmi kisebb jelentőségűvel, vmi enyhébbel helyettesíti, amelyből már nem lehet engedni, amelynél kevesebbről már nem lehet szó.> Vedd föl a kabátot vagy legalább a kendődet. Maradj itthon egész délután, de legalább hatig. [A falusiak] azon ürügy alatt, hogy a kapcáskodó kutyáikat csitítják, kiállnak a kapuk elé vagy legalább a pitvarajtóba. (Mikszáth Kálmán)
2. Az ismert, hozzáértett v. szóban forgó lehetőségek közül a legkisebbet, a legszerényebbet véve. Legalább ezt tedd meg [amiről legutóbb szó volt]; legalább te jöjj el [ha már a többi nem jöhet]; legalább írna [ha már nem jön]. [Mikes] Magános fa vagyok, melyre villám szakad, Melyet vihar tördel, de legalább szabad Levegővel élhet. (Lévay József) Beérte azzal, hogy parancsát legalább részben teljesítik. (Kosztolányi Dezső)
3. (kissé népies) <Az állítás toldásszerű magyarázatára, annak érzékeltetésére, hogy az előbbi határozott állítást magunk sem tartjuk egészen bizonyosnak:> abból következtetem, hogy …; legalábbis. Esni fog, legalább nagyon be van borulva. Ma csirkét eszünk; legalább láttam, amikor az udvaron megfogtak egyet. Sokáig tartott így, Miklós pedig várta, Hadd szünjék az asszony keserves sírása; Szünt is egyszer aztán, legalább úgy látszott. (Arany János) A túlsó partra szoktak a lovaikkal kidöcögni …, de ezúttal egy sincsen ott. Legalább nem látszanak. (Tömörkény István) || a. (kissé népies) <Annak érzékeltetésére, hogy az előbbi állítás érvénye csak bizonyos megszorítással értendő:> legalábbis. Ez nem járja; legalább én azt tartom. Szép vagy, alföld, legalább nekem szép! (Petőfi Sándor) || b. (kissé népies) <Annak érzékeltetésére, hogy az előbbi állításért a beszélő másra hárítja a felelősséget:> legalábbis. E fiúból pap lesz, akárki meglássa! Legalább így szokta mondani az apjok. (Arany János)
4. <Érzelmileg színezett mondatban, közlés v. kérdés után:> (igaz, hogy …,) de nem baj (nem is bánom), mert ennek következtében … Megbüntettem, legalább megtanulja, hogy máskor hogy kell viselkedni. Esik az eső, legalább itthon maradok és dolgozom.
5. <Az előzmény helyeslésére, kívánatos voltának kifejezésére:> ha úgy van v. volna, ahogy az előzményből kitűnik, annál jobb, (volna), mert (akkor) ennek az a haszna, előnye (volna), hogy … Örülök, hogy itt vagy, legalább nem kell nekem hozzád mennem. Nincs nálad pénz? Legalább nem költöd el. Temetőbe kit kisérnek? … Mért nem visznek engemet ki, Legalább nem sírna senki. (Petőfi Sándor)
