legalábbis
legalábbis [g-a-lább-i] határozószó
1. <Az előbbi állítás toldásszerű magyarázatára, helyesbítésére abban az értelemben, hogy a beszélő a teljes felelősséget nem vállalja érte:> legalább. Nem volt szó pénzről, legalábbis én nem tudok róla. Áthelyezték, legalábbis így mondták nekem. Még nem érkezett meg, legalábbis nincs róla tudomásom. || a. <Ugyanilyen helyzetben, az állítás megokolására:> azért mondom, mert …; abból következtetem, hogy …; legalább. Bizonyára beteg, legalábbis ma nem jött munkába. Tán még a talyiga szokásos nótázását [= csikorgását] is hallgatta. Legalábbis bólogatott a kátyús úton. (Krúdy Gyula) || b. <Annak érzékeltetésére, hogy az előbbi állításért a beszélő másra hárítja a felelősséget:> legalább. Mindenkinek hátizsákot kell magával hoznia; legalábbis így kívánja a kirándulás vezetője. || c. <Az előbbi állítás megszorítására, abban az értelemben, hogy az csak bizonyos kiegészítéssel érvényes:> legalább. Ez nem dolgozat; legalábbis nem iskolai dolgozat. [Helénre] inkább az a szólásmondás illett volna, hogy: kicsi a bors, de erős. Legalábbis lelkében és szívében. (Krúdy Gyula)
2. (ritka) <Annak kifejezésére, hogy a szóban forgó számnál, mértéknél, mennyiségnél semmivel sem kevesebbről, inkább többről van szó:> legalább. Sasorra van, melyet legalábbis félarasznyira maga előtt hordoz. (Vörösmarty Mihály) || a. <Abban az értelemben, hogy a megnevezett jelentékeny személynél, fontos cselekvésnél, dolognál nem kevesebbről van szó:> legalább. Ehhez legalábbis egy jeles felelet szükséges. Olyan nyomasztóan hatott megjelenése, mintha legalábbis egy tanár jött volna közéjük. (Kosztolányi Dezső) || b. <Olyankor, amikor a beszélő az előbbi állítás vmely részletének visszavonása után azt vmi kisebb jelentőségűvel, enyhébbel helyettesíti, amelyből már nem lehet engedni, amelynél kevesebbről már nem lehet szó:> legalább. Írj neki, vagy legalábbis üzenj neki feltétlenül. Ki ne érezte volna, hogy szerelem miatt nyomban vagy legalábbis rövidesen: meghal? … (Krúdy Gyula)
