legel
legel [e-e] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyatlan <Növényevő állat v. állatok csoportja> lassan lépegetve, lábon álló füvet v. más növényzetet harapdálva, csipegetve, nyelvével tépve táplálkozik. Legel a birka, a gulya, a ménes; legelni ® csap. A pázsiton legelnek a libák. Békésen legel az őz. Tavasszal és nyáron kecskék legeltek a hegyoldalakban. (Gelléri Andor Endre) || a. tárgyatlan (ritka) <Állat> élő fáról leveleket harapdál táplálékul. A lajhár a fán legel. || b. tárgyas <Állat vmely növényt> legelve eszik. Falevelet, füvet, lucernát legel.
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, választékos) Legel a szem(e) v. a tekintet(e) vmin, vkin: jóleső érzéssel v. mohó érdeklődéssel sokáig néz vkit v. vmit. Halmon állok, tekintetem Legel távol mezőkön. (Tompa Mihály) Legelt a sok szép szem a fiatalságon. (Arany János) Engedd, hogy törött tekintetem … Rajtad legeljen. (Juhász Gyula)
Igekötős igék: belegel; fellegel; lelegel.
legelget.
