legelész
legelész [e-e] ige (-tem) -ett [e, ë]; ..ésszen [ë] legelészik (többnyire csak 3. személyben)
1. tárgyatlan Lassan, hosszasan, békésen, nyugalmasan, nem mohón legel. Kecskék legelésznek az útszélen. Faluvégen nyája mig szerte legelész, Ő addig subáján a fűben heverész. (Petőfi Sándor) Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta. (Arany János) || a. tárgyas (ritka) Legelve eszik vmit. A birkák csendesen legelészik a füvet. Ott a zerge a kősziklán S legelészi a mohot … (Petőfi Sándor)
Igekötős igék: lelegelész.
legelészés; legelészget; legelésző.
