legeltet
legeltet [e-e-e] ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
1. tárgyas <Növényevő állatot> vhová vezetve v. terelve legelni hagy, s közben vigyáz rá. Borjút, libát legeltet. Madzagnál fogva legelteti a kecskét. Hantra dül a pásztor s fütyörészve legelteti nyáját. (Kisfaludy Károly) Ültek az eperfa alatt …, és legeltették a pulykákat. (Móra Ferenc) || a. (tárgy nélkül) Az öreg juhász a hegyoldalon legeltetett. Nálunk addig legeltetnek, míg a hó le nem esik.
2. tárgyas <Méheket> olyan helyre visz, ahol sok a virág, és méz gyűjtésére jó lehetőség van.
3. tárgyas (átvitt értelemben, választékos v. tréfás) Legelteti a szemét v. a tekintetét vkin, vmin: jólesően, élvezettel, sokáig nézi. Gyönyörködve legelteté szemeit az ifjú arcán. (Jókai Mór) Sóvárgó szemüket szüntelenül Evelynen legeltették, s bókokat mondtak neki. (Nagy Lajos)
Igekötős igék: körüllegeltet; lelegeltet.
legeltető.
