legény
legény [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (kissé népies) Felserdült, házasságra érett nőtlen (falusi) férfi, amíg a szokásos nősülési kort jóval túl nem haladja. Büszke, daliás, helyre, izmos, markos, nyalka, suttyó legény; falusi legény; gazdag, szegény legény; szemrevaló legény; mulatnak a legények; legényt ® avatnak. Lányok ülnek a toronyba aranykoszorúba, Arra mennek a legények sári [= sárga] sarkantyúba. (népköltés) Egyszer volt egy leány, Ki csak úgy játszott a legénnyel, Mint macska szokott az egérrel. (Arany János) S ím néha erős lépés hallik, Jön egy daliás, ifjú legény. (Kaffka Margit) || a. Nőtlen férfi. Ennyi ember közt Legény alig van. (Vörösmarty Mihály) Huszonnyolcadik évét érte, s már öreg legénynek kezdték számítani. (Móricz Zsigmond) || b. jelzői használat(ban) Nőtlen, családtalan. Legény korában. Mit kivánsz most, királyi nőm, Fájdalom dijába? | … Nagy ujjamért legény fia Borzasztó halálát. (Arany János) || c. (bizalmas, tréfás) (Kis) legény: fiúgyermek. Mit csinál a kis legény? Hová megy ez a legény? Félti anya kis legényét, Félti tőled fukar ősz. (Arany János–Horatius-fordítás) || d. (rendsz. jelzővel) (bizalmas) Férfi (1). Öregszik (® öregedik) a legény. Gyenge legény vagy te. Kemény legény ám az új munkás! Öreg legény, de jól bírja magát. Avval odaadta az edényt Bencének: | Reszketett a keze az öreg legénynek. (Arany János) Hej, beteg s fanyar legény A régi rokon. (Tóth Árpád)
2. Testileg-lelkileg életrevaló, talpraesett, bátor férfi. (régies) Gyepre legény!: helyt kell állni a munkában, a verekedésben. (Lássuk,) ki a legény a ® csárdában?! Micsoda legény vagy te?: gyönge, gyáva, bátortalan ember vagy! Mutasd meg, hogy legény vagy! Ki se megyek, meg se adom magam, Aki legény, hajtsa el a lovam! (népköltés) Egy sem volt nálánál legényebb, ki úgy győzte volna a bort. (Jókai Mór) || a. (ritka) Legényül: legény (2) módra, derekasan, bátran. || b. Nagy legény: hetvenkedő, hányaveti ember. De nagy legény vagy! Nem lesz ő mindig ilyen nagy legény. || c. (bizalmas) Nemi tekintetben már v. még férfi (4). Legény ő már! Legény még az öreg!
3. (gyak. egybeírva) (régies) Iparossegéd. ® Székálló legény. A legényt mestere csak eszköznek tekinti, ki által minél olcsóbb bérért, minél több nyereségre vadász. (Kossuth Lajos) A híres virágos szavú pápai … szabó … se nem szabott, se nem varrt, az a legények dolga, ő csak mértéket vett. (Mikszáth Kálmán)
4. (régies) Belső v. személyes szolgálatra alkalmazott szolga, inas. ® Bejáró legény. A báró leugrott a kocsiról. Egy mindenes legény jött vele szemben kapával és fülkosárral [= füles kosárral]. (Mikszáth Kálmán) … Escobar … legényt tart, s hercegnőkkel barátkozik. (Ambrus Zoltán) || a. (elavulóban, bizalmas) Tisztiszolga. A kapitány kerekre nyílt szemmel bámult a legényére, ahogy a gőzölgő szardíniás dobozt meglátta a kezében. (Móricz Zsigmond)
5. (régies) Közkatona. [A tisztek] komoly szomorúsággal tekintenek a halottasszekér felé. És a legények levágják szintén kezüket a puska agyához s járulnak el fővetéssel Valér előtt. (Tömörkény István)
Szólás(ok): (bizalmas) mint szegény legény gazdag városban: <tréfás válaszként erre a kérdésre: hogy vagy?:> jobban is lehetnék; ld. még: gát, talp.
Szóösszetétel(ek): 1. legényavatás; legényavató; legényegylet; legénynép; legényotthon; legényruha; legényszerep; legényszív; legényváró; legényvezető; 2. agglegény; béreslegény; cigánylegény; csaposlegény; gazdalegény; hajóslegény; halászlegény; henteslegény; hintáslegény; juhászlegény; keretlegény; közlegény; mesterlegény; mészároslegény; öreglegény; parasztlegény; szegénylegény; szolgalegény; vágólegény; vándorlegény; vőlegény.
