légió
légió főnév -t, -ja (régies írva: legio is)
1. (történettudomány) <Az ókori római hadseregben> rendsz. 3000 gyalogosból és 300 lovasból álló egység. A légió fellázadt. A római légiók nótás katonái is kérdezgettek tőlük … egyet-mást.. (Tömörkény István) De mit ér egy bukott császár Széthullt légiókkal? (Tóth Árpád)
2. A sorkatonaság kötelékén kívül, rendsz. külföldiekből alakult nagyobb harcoló egység. Spanyol, szabaságharcos légió. A spanyol polgárháború nemzetközi légióiban sok magyar önkéntes harcolt. A magyar szabadságharcban egy lengyel légió is küzdött. || a. Idegenlégió. A sivatagban a légió sokat szenvedett a hőségtől.
3. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Nagyobb katonai egység hasonlatosságára felfogott, elképzelt személyek, lények tömege, serege. Angyali légió ott azonnal leszáll. (Zrínyi Miklós)
4. (átvitt értelemben, választékos) Nagy mennyiség, tömeg vkikből, vmiből. A szúnyogok, a vendégek légiója. Van itt ember, gyerek, könyv egész légió (v. légióval v. légió számra).
5. jelzői használat(ban) (választékos) Annyi, amennyi egy légiót (1, 4) kitesz, légiónyi; nagyon sok. A vevő konzorcium nem fog egész légió ingyenélőt tartani drága fizetéssel …; az egész költséges gazdatiszti apparátus elavult intézmény. (Jókai Mór) Egy légió tanút kellett kihallgatni. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): idegenlégió.
légiónyi; légiós.
