légkör
légkör főnév
1. (légkörtan) Némely égitestet, kül. a Földet körülvevő, különféle gáznemű anyagokból álló burok. || a. (választékos) Ennek bennünket körülvevő alsó, sűrűbb tömege; levegő. A légkör párás, száraz. Doktor Wolffius tanácsolta az odautazást … [a város] posványos légköréből. (Jókai Mór)
2. (műszaki nyelv, bizalmas) Légköri nyomás, atmoszféranyomás. Hány légkör mellett dolgoznak?
3. (átvitt értelemben, választékos) Vmely társadalmi közösségben uralkodó magatartásbeli, erkölcsi nézetek összessége. Züllött légkörben élt. Nem bírta az ottani légkört. A te nemes lelkednek más légkör kellene. (Tompa Mihály) Más légkörben nőtt fel, mint két előde. (Péterfy Jenő) || a. (átvitt értelemben) <Vmely közösségben> az egymással való érintkezésben, vmely közös ügyhöz való viszonyulásban kifejeződő általános hangulat. Bizakodó, feszült, kedvező légkör. A nemzetközi légkör enyhül. A tárgyalások baráti légkörben folytak le. A mérkőzés izzó légkörben folyt le. Vékony szalmarétegen fekszünk, … a gyűlöletnek kegyetlen légkörében. (Kuncz Aladár)
Szóösszetétel(ek): légkörkutatás.
légkörös; légkörű.
