légnyomás
légnyomás főnév
1. (fizika) A földet körülvevő levegő tömegének a föld felszínére, ill. a tárgyakra és élőlényekre nehezedő súlya, nyomása. Állandó, változó légnyomás; a légnyomás mérése, nagysága. A légnyomás a tengerszint fölötti magasság növekedésével csökken. Voltak … csillagvizsgálóik, mértek légnyomást, … hallócsővel hallgatták a szívet. (Nagy Lajos) || a. (fizika, légkörtan) A levegőnek a tengerszinten 1 cm2-re egy 760 mm magas higanyoszlop súlyával, 1033 g-mal nehezedő súlya, nyomása; atmoszféra (2). Alacsony, magas légnyomás: egy atmoszféránál kisebb, ill. nagyobb l.; a tengerszintre átszámított légnyomás; a légnyomás napi középértéke.
2. Nagy erejű robbanás alkalmával keletkező és gyorsan kitáguló gázoknak, ill. a robbanás következtében hirtelen megmozduló levegőnek a környezetre ható erős nyomása. A légnyomás betörte az ablakokat. A légnyomás a földhöz vágta. A légnyomástól megsüketült. Az orvos … a légnyomásnak tulajdonította a csodálatos gyógyulást. (Karinthy Frigyes)
3. Vkinek ettől származó baja, betegsége, sérülése. Légnyomása van. Légnyomást kapott a fronton. Légnyomással kórházban fekszik.
Szóösszetétel(ek): légnyomáskülönbség.
légnyomási; légnyomásos; légnyomású.
