legutóbb
legutóbb [g-u] határozószó
1. <A múltban> vmilyen sorrendben utolsónak; utoljára. Őket látogatta meg legutóbb. Ki érkezett legutóbb? Érdekes volt, amit legutóbb mondott. Nyugodt, komoly tekintete végigjárt az előtte ülők arcain, s midőn legutóbb szolgája arcát megpillantá, szelíd érzelgésre vált rajta a szigor. (Jókai Mór) || a. <A múltban> több alkalom közül a jelenhez legközelebbi alkalommal. Többször kérte, legutóbb már könyörgött neki. Vasárnaponként kirándul, legutóbb a hegyek közt volt.
2. <A beszélés időpontjához viszonyítva> nem régen, a közelmúltban. Legutóbb is említette a dolgot. Igazi kiszámolt [= kiszámított] hanyagságot vettem észre most legutóbb. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Megmutatta … családi villájukat, amelynek fényképét legutóbb kapta meg. (Kuncz Aladár)
