legyez
legyez [e-e] ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
1. tárgyas <Legyezővel v. más alkalmas tárggyal> a levegőt mozgatva hűsít vkit, vmit. A nagy hőségben zsebkendőjével legyezte magát. Legyezi a beteget. Hajolj keblemre, én meg majd legyezlek. (Madách Imre) A gondnokné … a legyező után kapott, és fölsikoltott: – Legyezzétek, legyezzétek, mert megfullad! (Gelléri Andor Endre) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Legyez szárnyával … az álom. (Arany János) Hiába nógat, Legyez, cirógat Selyemszárnyú tavaszi fény. (Tóth Árpád)
2. tárgyas (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Szél> gyengéden fúj, simogat, érint, hűsít vkit, vmit. Álomhozó esti szellő! Legyezd gyengén angyalomat. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. tárgyatlan <Parazsat, tüzet> a levegőnek ilyen módon történő mozgatásával, odahajtásával felszítani igyekszik. Rárakott a kályhára, fújta, legyezte a kötényével; de a tűz csak pislákolt. (Kosztolányi Dezső)
4. tárgyas <Ember, állat> olyan mozdulatokat végez, hogy ezzel vkiről, vmiről elhajtja, ill. vkitől, vmitől távoltartja a legyeket, rovarokat. Egy lombos ággal legyezte az alvó gyereket. A ló nyugtalanul legyezte magát. || a. (tárgy nélkül) A ló a farkával legyez.
5. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) Vkinek a hiúságát, a büszkeségét legyezi: úgy cselekszik, olyat mond vki, ill. úgy hat vmi, hogy vki hiúságának, büszkeségének jól esik, azt táplálja; hízeleg, kedveskedik vkinek. Félsiker, de legyezi a hiúságát. A magyarok büszkesége is legyezve leend. (Jósika Miklós)
Igekötős igék: ellegyez; körüllegyez.
legyezés; legyezett; legyeztet.
