legyőz
legyőz tárgyas ige
1. Legyőz vkit: <fegyveres küzdelemben az egyik fél> a másikon teljes győzelmet arat, úgy győz, hogy a másik fél számára nincs lehetőség a küzdelem folytatására. Toldi a viadalban legyőzte az olaszt. A szovjet hadsereg legyőzte a fasiszta támadókat. Győzni már győztek ellene, de még nem győzték le. Csak nőjjek meg én, apám, első leszek minden görög között, tudom, s legyőzöm mind, ki tégedet legyőzni mer! (Babits Mihály) || a. Legyőz vkit: <mérkőzésben, versenyszerű küzdelemben, vitában> győzelmével vki fölé kerekedik, s így felülmúlja ellenfelét. Az olaszok vívásban legyőzték a franciákat. A labdarúgó csapat 5:2-re győzte le ellenfelét. A számtani versenyben mindenkit legyőzött. Vitatkozásaik alkalmával gyakran legyőzte ellenfelét. Az ország határán kívül … kellett pályadíjat nyernie …, s le kellett győznie a versenyben számos született német írót. (Ady Endre)
2. (átvitt értelemben) <Személy, dolog vmely gátló, kedvezőtlen körülményt> hatástalanná tesz, gátló mivoltában megszüntet azzal, hogy úrrá lesz fölötte; leküzd. Legyőzi az akadályokat, a nehézségeket; legyőzi szenvedélyeit, kíváncsi természetét. Erős szervezete legyőzte a betegséget. Ezt kelle megérnem … Megérnem a szégyent, hogy jobbomat adjam, Legyőzve a makacs természetet bennem. (Arany János) Legyőztem az ádáz, Az irigy erőket. (Komjáthy Jenő) Sok küzdelmem, bajom, szegénységem van. Azt mind le kell győzni. (Krúdy Gyula) Lehetetlen legyőznie ezt a makacsságot? (Móricz Zsigmond) || a. (választékos) Legyőzi (ön) magát: <belső, lelki harcban> vmely káros, helytelen szándékát, érzelmét nem engedi érvényesülni. Nincs szebb ütközet, mint midőn az ember önmagát győzi le. (Vas Gereben)
3. (átvitt értelemben, ritka) Legyőz vmi vkit: küzdelem után teljesen úrrá lesz vmi vki fölött; vki nem tud vmi fölé kerekedni, hanem a küzdelemben alulmarad. Legyőzte a bor, az ital; legyőzték a szenvedélyei; (választékos) legyőzte a halál: bizonyos ideig tartó súlyosabb betegség v. haláltusa után meghalt.
legyőzhető; legyőző.
