lehangol
lehangol tárgyas ige
1. (ritka, zene) <Hangszeren egy v. több húrt> esetenként a megszabott módon mélyebbre hangol. Ebben a műben a nagybőgő „e” húrját „d”-re kell lehangolni. || a. (zene) Vmely hangszert lehangol: vmely hangszernek egy v. több húrját esetenként a megszabott módon mélyebbre hangolja.
2. (átvitt értelemben) Vmi elkedvetlenít, elcsüggeszt vkit; kedvét szegi, lehangolttá teszi. A balsiker, az eset nagyon lehangolta. Nem a kudarc hangolta le, hiszen arra elkészült. Valami önvádféle furdalta, hogy hűtlenné lett Annához. (Kosztolányi Dezső)
lehangoltat.
