lejár
lejár ige
I. tárgyatlan Lefelé jár.
1. Vmely alacsonyabban v. lent levő helyre jár. A pincébe szokott lejárni. A hegylakók lejárnak a völgybe. Ott hátul lehet lejárni az udvarra. A lebuj egy pincehelyiségben volt, több lépcsőn kellett lejárni. (Kosztolányi Dezső) Bettina lejárt uzsonnázni a bárba. (Hunyady Sándor) || a. Vmilyen szempontból lent levő helyre (pl. délre, vidékre, a központtól távolabb eső helyre) jár. Gyakran lejár falura. Az ellenőrök havonta lejárnak a vidéki üzembe. Nem kend az öreg Sztropko …, aki minden nyáron lejárt … a jószágunkra kaszálni. (Jókai Mór)
2. (népies, régies) <Eszköz, tárgy> haladása, járása, munkája közben vmely anyagba, talajba belenyomul, belesüpped. A kerék lejár a felázott földben. Ilyen puha földbe az ásó lejár. A kerék az agyáig lejár. (Arany János)
3. <Vminek vmely alkatrésze lazulás, romlás következtében v. megalkotásának módjánál fogva> könnyen leválik, ill. levehető, eltávolítható. Ócska a bőrönd, a fedele lejár. Ez a kupak lejár? Vigyázz, mert a balta lejár a nyélről! Olyan kettős pohárszék volt, amelyiknek a felső része lejár. (Jókai Mór) || a. (tájszó) Lejár a remese: ellés után a tehén hüvelye kifordul.
II. (Járva) elintéz, tönkretesz vmit, v. a végére jut.
1. tárgyas <Vmely utat, területet v. a rajta levő anyagot, tárgyat, növényzetet> rajta járva letapos(sa). Lejárja a füvet, a szőnyeget. Sáros a gyalogút, de majd lejárják. Mindenki itt jön-megy, egészen lejárják a sövényt. || a. tárgyas <Útba eső tárgyat, lábán levő cipőt, cipőtalpat, -sarkat> járással lekoptat. Lejárják a küszöböt, a lépcsőt; lejárja a cipője sarkát. Egészen laposra lejárták a tornác előtti köveket. A lovak lejárták a hidat. || b. (túlzó) (Térdig) lejárja a lábát: <személy> rengeteget jön-megy (hogy ügyes-bajos dolgát elintézze).
2. tárgyas <Utat, távolságot> járva megtesz; teljesít. Lejárta a maga útját. Ma is lejárta a szokásos öt kilométert.
3. tárgyas (bizalmas) Lejár vmely ételt, italt: a gyomrában az étel, ital okozta telítettséget, nyomást járkálással megszünteti. Sétált, hogy lejárja az ebédet. Lejárom ezt a töltött káposztát.
4. tárgyatlan <Felhúzott gépezet, szerkezet> a mozgató, forgató erőnek a munkavégzés által történő fokozatos megszűntével megáll. Lejárt a gramofon. Lejárt az óra, fel kell húzni. Hamar lejár ez a kis játék autó.
5. tárgyas (népies) <Malom> megőröl vmit. A malom naponta száz zsák búzát lejár. || a. tárgyatlan (népies, régies) Vmi lejár: <malomban> bizonyos mennyiségű gabona őrlése befejeződik, megtörténik. Két zsák búza már lejárt. Míg a vén Feketének búzája le nem járt, más emberre nem kerül a sor. (Eötvös József)
6. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Vmire fordított v. fordítandó idő> megszabott v. szokásos tartamának végére ér; letelik, befejeződik. Lejár a munkaidő, a szabadság. Az özvegyi év, a gyászév lejárt. || a. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Idő> elmúlik; eljár. Húsz esztendő … az idő hogy lejár! (Petőfi Sándor) Kitelt az év, a perc lejára. (Arany János) Az én időm lejárt … (Krúdy Gyula) || b. tárgyatlan (átvitt értelemben, népies) Vmi lejár vkinek: vmely hivatalának, tisztségének ideje elmúlik, eltelik; véget ér. No, neki is lejárt a megbízatása. || c. tárgyatlan (alany nélkül) (átvitt értelemben, ritka, népies) Lejár vkinek: hivatala, tisztsége, munkája véget ér; kitelik az ideje. [Reggel állt munkába, délre már vissza is jött.] – No, hamar lejárt neki.
7. tárgyatlan (átvitt értelemben, gyak. rosszalló) Hitelét vesztve, a divatból kimenve, időszerűtlenné válva elmúlik, végére ér. Lejárt már az az idő … lejártak azok a szokások, divatok. Az önkényeskedés, a frázisok kora lejárt. A kemény gallér divatja lejárt. Az arisztokrácia kora mindenütt lejárt a világon. (Eötvös József) Kora lejárt a dölyfös boldogoknak. (Reviczky Gyula) || a. tárgyatlan (alany nélkül) (átvitt értelemben, népies) Vkinek, vminek lejár: kora, divatja, időszerűsége, szerepe véget ér. No neked lejárt régen! A naplopóknak lejárt.
8. tárgyas (átvitt értelemben, rosszalló) Lejárja magát: <eszme, áramlat, irány> hibáinak, tévedéseinek felhalmozódásával hitelét, érvényét veszti, időszerűtlenné, idejétmúlttá válik, v. azzá teszi, lejáratja magát. Az úri politika réges-régen lejárta magát. A [klasszicizmust követő] romantika már végképpen lejárta magát. (Ambrus Zoltán)
9. tárgyatlan (átvitt értelemben) Vmi lejár: vmely megállapodás, megbízatás, ügylet, jogviszony, ill. az ezt lerögzítő irat, okmány érvényességének ideje véget ér, megszűnik. Lejár a bérlet, a szerződés, a váltó; lejár a jegy; megbízatása, kiküldetése lejár. [A kölcsönökből] minduntalan le-lejár egy részlet. (Ambrus Zoltán) Amikor lejárt a szakaszjegye, leugrott a villamosról. (Kosztolányi Dezső)
III. tárgyatlan (ritka, népies) <Vmiből levonandó pénzösszeg> vkinek jár. Tartozik tíz forinttal, de ebből neki lejár öt forint.
lejárható; lejárogat; lejáródik.
