lék
lék főnév léket [e v. ë], léke [e] v. lékje [e]
1. <Jégen> halászat v. víz merítése végett vágott v. az olvadás hatására keletkező nyílás. Léket csinál, vág. A lékbe beengedik a hálót. Beleesett a lékbe. A hóval borított, befagyott folyón csak itt-ott akadt falvak közelében valamely kékes színű lék. (Krúdy Gyula) || a. A hajónak vízben levő részén keletkezett nyílás. Léket kap a hajó. A léket betömik. Zuhog a víz a léken át. || b. Más üreges tárgyon v. testrészen, pl. koponyán, dinnyén, hordón létrehozott hasonló nyílás. Léket üt a hordón; léket vág a dinnyén. Két helyen ütötte be a fejét. Két léket vágott rajta, az akasztófára való, a botjával. (Mikszáth Kálmán) || c. (ritka) Gáznemű anyagot tartalmazó tartályon v. ilyen anyag behatolása ellen védő burkon keletkezett v. létrejött nyílás. A léghajó gömbje léket kapott. Léket üt a kazánon.
2. (építészet) Rés, nyílás.
Szóösszetétel(ek): lékhalászat; lékháló.
