lekötelez
lekötelez tárgyas ige
1. <szolgálattal, szívességgel, vmely tettével> hálára, viszonzásra, ellenszolgálatra kötelez (2) vkit. Le van lekötelezve: <vmely szolgálat, szívesség fejében> viszontszolgálatára bármikor számítani lehet, ill. olyan helyzetbe került, hogy ezt bármikor kérhetik tőle. Egész életemre lekötelezett. Nem tud mit tenni, le van neki kötelezve. Mint afféle merengő embernek, jó gondolataid vannak; igen leköteleznél, ha néhányat … versekbe foglalnál számomra. (Vörösmarty Mihály) Gergelyt … bajos dolog elküldeni, mert egy kollegája ajánlotta, akinek le van kötelezve. (Nagy Lajos) || a. (finomkodó v. gyak. túlzó) <Gyak. csak udvariassági formaként.> Lekötelez (engem, minket v. bennünket): kedves, kitüntető szívességet tesz (velem, velünk). Szívessége nagyon lekötelez. Nagyon lekötelezne, ha szólna az érdekemben.
2. (régies) Leköt (4a), elkötelez (2). Lávay is a jelöltek sorába tartozik. Igaz ugyan, hogy félig-meddig a szomszéd házhoz van lekötelezve, de Serafinenak csak egy mosolyába kerül őt ide hódítani. (Jókai Mór)
lekötelezés; lekötelezett; lekötelezhető.
