leküzd
leküzd tárgyas ige
1. <Veszélyt, külső v. belső gátló körülményt, nemkívánatos érzést v. vmilyen ingert> küzdve lebír, legyőz; úrrá lesz rajta. Leküzdi álmosságát, bizalmatlanságát, dühét, indulatát, fáradtságát; leküzdi az akadályokat, a nehézségeket; leküzdi a félelmet, a tartózkodást, az ingatagságot, a maradiságot; leküzdik a munkanélküliséget. Sikerült a pestist leküzdeni. Nem bírta honvágyát leküzdeni. Alig bírja leküzdeni könyeit. (Eötvös József) Kegyelmed köntösének sírboltszaga van, de leküzdöttem undorodásomat. (Krúdy Gyula) Laci a régi diák félszegségével hajlongott, melyet most se tudott leküzdeni. (Kosztolányi Dezső)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Legyőz (1) vkit. Légy rajta, hogy leküzdd az embered. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Kálmán meg mer jelenni a vívóteremben, s mindnyájokat leküzdi a Victortól eltanult mesterfogásokkal. (Jókai Mór)
3. Leküzdi magát: a) erőt vesz magán, vmely benne levő gátló, akadályozó körülményt legyőz. Majd kidülledt a szeme …, úgy nézte, de azért leküzdötte magát. (Mikszáth Kálmán); b) (ritka) harcolva, küzdve sikerül vhová, vmeddig lejutnia. A csapat leküzdötte magát a tengerig.
4. (ritka, költői) <Időt> küzdelemben eltölt, maga mögött hagy. Én is éltem … vagy nem élet Születésen kezdeni, És egynehány tized évet Jól, roszúl leküzdeni? (Arany János)
leküzdés; leküzdhető; leküzdő; leküzdött.
