lélekjelenlét
lélekjelenlét főnév
Az a lelki tulajdonság, képesség, ill. lelkiállapot, hogy vki meglepő, váratlan, rendkívüli esetekben, bajban megőrzi nyugodtságát, hidegvérét, nem jut zavarba, feltalálja magát. Megőrzi, megtartja, visszakapja, visszanyeri a lélekjelenlétét. Csodálatos lélekjelenléte a veszedelemben tűnt ki. A rémület legelső órájában … mindenki elveszté lélekjelenlétét. (Jókai Mór) Nem hagyta el bámulatos lélekjelenléte egy másodpercig sem. (Mikszáth Kálmán)
lélekjelenlétű.
