leleményes
leleményes [e-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
Olyan <személy>, aki meglepő, nehéz v. bonyolult helyzetben is könnyen feltalálja magát v. ki tud találni vmit; élénk képzelőerejű, ötletes. Leleményes ember, újító. Költő segít magán, ha leleményes. (Arany János) A sors néha leleményesebb mindnyájunknál. (Kaffka Margit) || a. Ilyen személlyel kapcs., rá jellemző, tőle származó, hozzá tartozó; ügyességre, találékonyságra valló. Leleményes ötletei vannak; leleményes meseszövés; leleményes szerkezet, újítás. Mig a bölcs férfiu tervét Leleményes eszének Fényes tanuját, Teljesülés koronázza: Pihennénk tán egyet. (Petőfi Sándor) Az egész társaságot felvillanyozta eszes, leleményes társalgásával. (Jókai Mór)
