lelet
lelet [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (tudományos) <Véletlenül v. tervszerű kutatás útján> rendsz. a földből napvilágra került, emberi tevékenységre valló tárgy, eszköz v. a természet fejlődését megvilágító állati, növényi maradvány. Őskori lelet; honfoglaláskori lelet. Az ásatás alkalmával értékes leletre bukkantak. Az akadémián százoldalas memoranduma feküdt évekig, amelyben egy régi leletről ír. (Karinthy Frigyes)
2. (orvostudomány) <Hatósági felkérésre, hatósági eljárás számára> sérülésről, balesetről kiállított, az orvosi vizsgálat eredményét tartalmazó jegyzőkönyv; látlelet. A lelet szerint a sérülés nyolc napon túl gyógyul. || a. (orvostudomány) Tág. ért. az orvosi, kül. laboratóriumi vizsgálatnak – gyak. írásba foglalt, fényképen, műszeren rögzített – eredménye. Nagyon csúnya a lelet. Az orvos meg volt elégedve a lelettel. A szokásos kopogtatás, vérnyomásmérés … után egy másik fülészhez küldött leletet kérni. (Karinthy Frigyes) || b. (orvostudomány) Az ezt tartalmazó feljegyzés, fénykép, diagram stb. Mit mutat a lelet? Megmutatta a leletet. Magával hozta a leletet.
3. (közigazgatás, régies) <Jövedéki kihágásról> a nyomozás során felvett tényleírás. A lelet megállapította, hogy a mérleg hamis. A bélyeg hiányáról leletet vettek föl. || a. (jogtudomány, régies) A bírósági szakértő által készített, a szemle eredményét tartalmazó tényleírás.
4. (ritka) Talált dolog, tárgy. Ha lehetne, se zárnám ki az örökségből, mely félig-meddig lelet. (Mikszáth Kálmán) || a. (bányászat) A bányaművelés számára keresett hasznosítható, eddig a földben rejtve volt anyag, ásvány. Gazdag leletre bukkantak.
Szóösszetétel(ek): 1. leletanyag; leletfelvétel; leletjegyzőkönyv; 2. csontlelet; kincslelet; látlelet; ténylelet.
leletes.
