lelki
lelki [e v. ë] melléknév és főnév
I. melléknév -leg [e], (ritka) -bb
1. Az ember lelkében (3) végbemenő, ott folyó, történő, ill. belőle eredő; a lélekkel (3) kapcsolatos <dolog>. Lelki egyensúly ¬; lelki folyamat, gátlás, hatás, jelenség; lelki kettősség ¬; lelki tartalom. Lelki tehetséged, véled, hogy volna? Gonoszra | Van, véljük mink is … (Vörösmarty Mihály) Megértettem mind a két pártot [= felet]. Így bizonyos lelki hasadás és kettősség támadt bennem. (Kosztolányi Dezső) || a. <A testivel, a külsővel szemben> a belső, érzelmi világgal kapcsolatos, arra vonatkozó, ahhoz tartozó, abban levő <dolog>. Lelki béke; lelki betegség ¬; lelki boldogság; lelki ébredés ¬; lelki fájdalom; lelki fröccs ¬; lelki gyötrelem, harc, kín; lelki megrázkódtatás ¬; lelki nagyság, nyugalom, rokonság; lelki zavar; vkinek a lelki szemei ¬; (nehéz) lelki tusát vív ¬. A lelki szépséget többre becsüli a testi szépségnél. Barátjának, az orvosnak egész tudományos értekezést írt … az ő sajátságos lelki betegségéről. (Karinthy Frigyes) Mint író olyan jó viszonyba kerültem a szüleimmel, hogy … úgy tudtak velem beszélni a leglelkibb dolgaikról, mintha … orvosuk lettem volna. (Móricz Zsigmond) || b. Lelki kényszer: a) vkinek a lelkét érő hatásokból eredő k. Lelki kényszerrel csikarta ki belőle a vallomást. b) Vkinek a lelkiállapotából eredő k. A gyilkos lelki kényszerből jelentkezett a rendőrségen.
2. (vallásügy) A vallási értelemben vett lélekkel kapcsolatos, arra vonatkozó, ahhoz tartozó, abban levő. Lelki adomány, erény; lelki eledel ¬; lelki nyomorúság; lelki szegény ¬; lelki szenny, szomjúság; lelki tükör ¬; lelki üdv, vakság, vigasz. || a. (vallásügy) Lelki ember: <vallásos felfogás szerint> a természetfölötti világgal kapcsolatban levő, annak erőivel élő e. Minél lelkibb az ember, annál kisebb érték neki a test. (Gárdonyi Géza)
II. főnév -ek [e] (csak többes számban) (kissé választékos) Lelki dolgok, tulajdonságok, jelenségek. Lelkiek tekintetében kiemelkedik. Lelkiekben nem szűkölködnek.
Szóösszetétel(ek): testi-lelki.
