lelő
lelő ige
1. tárgyas Lövéssel úgy talál el vkit, vmit, hogy az helyéről leesik, lehull v. leválik. Lelőtt a fáról egy verebet. Lelőtte az üveggömböt a karóról. Szegény párát lelőtték a zöld ágról. (Tolnai Lajos)
2. tárgyas <Embert, állatot> lövéssel megöl, elejt; agyonlő. Szökés közben lelőtték. A vadászok lelőtték a menekülő szarvast. Szóláshasonlat(ok): lelövi, mint egy ® kutyát. Véres a föld lábam alatt, Lelőtték a pajtásomat. (Petőfi Sándor) Megbírságolják a parasztot, aki lelövi a nyulat. (Móra Ferenc) A lovasok körülvették a falut, hogy a menekülőket lelőjék. (Móricz Zsigmond)
3. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) <Viccet,> miközben maga v. más elmondja, ügyetlenségből v. szándékosan hatástalanná tesz. Vminek a csattanóját lelövi. Lelövi a poént, a viccet.
4. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) Vki elől elcsíp, elhalász vmit. Én is szerettem volna megkapni ezt az állást, de mire jelentkeztem, már lelőtték. Érdekes téma, de már lelőtték.
5. tárgyatlan (ritka) <Magasabb helyről> lent levő helyre, hely felé lő. Az emeletről lelőtt az utcára. A fa tetejéről lelőtt a járőrre. || a. tárgyatlan (ritka) Lövésével a kívántnál lejjebb találja el a célba vett dolgot v. személyt. Nem talál célba, mindig lelő a karika alá.
lelőhető; lelövés; lelövet; lelövő; lelőtt.
