lelőhely
lelőhely [e-e] főnév
1. Olyan hely, ahol vmely ásványi kincset v. vmely leletet találtak v. találni lehet. Az olaj, a szén lelőhelye; avar, honfoglaláskori régészeti maradványok lelőhelye. A szénmedencében újabb lelőhelyeket fedeztek föl.
2. (választékos) Olyan írásmű, amelyben vmely szempontból figyelemre méltó adat(ok) található(k), ill. amelyben rendsz. több, vmely szempontból jellemző tartalmi v. formai sajátosság van. Móra Ferenc legtöbb írása a magyar szólások gazdag lelőhelye. A kódexet mint a régi német növénynevek egyik legfontosabb lelőhelyét értékelik. Az író nyelvi modorosságainak legfőbb lelőhelye éppen ez az új regénye. || a. (tudományos) <Tudományos, főleg filológiai munkában> annak a műnek a könyvészeti adatai és a mű azon lapjának v. lapjainak a sorszáma, ahonnan adatait, idézeteit merítette a szerző. Lap alji jegyzetekben adja meg a lelőhelyeket.
