leltár
leltár főnév -t v. -at, -a
1. (hivatalos) Olyan könyvelési kimutatás, amely vmely időpontban elvégzett számlálás, mérés, esetleg becslés alapján mennyiségi és minőségi szempontból – számszerűleg és pénzértékben – részletesen felsorolja vmely vállalat, intézmény stb. anyagainak, tárgyainak és eszközeinek készletét. Gazdasági, intézeti, könyvtári leltár; ® nyitó leltár; összesítő, raktári leltár; leltár szerint átad, átvesz vmit; leltárba vesz vmit; töröl vmit a leltárból; leltárt készít, vezet vmiről. Hiába hajtotta be Szentkálnay a maga tanyáiról … az összes sertésállományt, s hiába vétette fel a leltárba kétszer is …, végeredményben rettenetes összeomlás lett a dologból. (Móricz Zsigmond) || a. Olyan hivatalos v. magáncélból készült jegyzék, amely részletesen, olykor az érték feltüntetésével felsorolja a vkinek birtokában v. vkinél levő tárgyakat. Hagyatéki leltár. Az úttörő táborba küldött gyermekek holmijáról a szülők leltárt készítenek. (átvitt értelemben) Bámulok ki a nedves parkra, – … leltárt csinálok lelkemben. (Karinthy Frigyes) Akárhogy lesz, immár kész a leltár. Éltem – és ebbe más is belehalt már. (József Attila)
2. (ritka, hivatalos) A leltárban feltüntetett vagyontárgyak összessége, állománya. Élő, holt leltár; a leltár értéke. Nem hiányzik semmi a leltárból.
3. (kereskedelem, bizalmas) Leltározás. Hétfőn az üzlet leltár miatt zárva.
Szóösszetétel(ek): 1. leltárfelvétel; leltár-összeállítás; leltárvizsgálat; 2. anyagleltár; vagyonleltár.
