lemondás
lemondás főnév -t, -ok, -a
1. A lemond (1–2, 4) igével kifejezett cselekvés, eljárás, megnyilatkozás, lelkiállapot; az a tény, hogy vki, vmi lemond vmiről, vkiről. A jutalomról, az örökségről, a tiszteletdíjról való lemondás (vkinek a javára); vkinek az életéről, a győzelemről, a sikerről való lemondás; a leányról való lemondás; az elnökségről, az igazgatóságról, a trónról való lemondás; a kormány, a miniszter lemondása; az előadás, az előfizetés, a mérkőzés lemondása; lemondásra gondol; beadja, benyújtja, visszavonja a lemondását; elfogadja vkinek a lemondását; lemondással fenyegetődzik. Mikor másnap leköszöntem az állásomról, küldöttséget vezetett hozzám, hogy vonjam vissza a lemondásomat. (Móra Ferenc)
2. Vmely tevékenység abbahagyása, vmely szokással való felhagyás. A dohányzásról, az ivásról való lemondás.
3. (kissé választékos) Az a kisebb-nagyobb áldozatvállalás, amelynek során vki egy magasabb cél érdekében hajlama, kedve, ösztönei ellenére lemond (1a, b, d, 3) vmiről. Egész élete csupa lemondás. Sok lemondás árán nevelte föl a gyermekeit. Nem képes lemondásra. Ne kívánj tőlem ilyen lemondást! Engem megragad a nemes érzés, az önfeláldozás, a hűség, a lemondás. (Jókai Mór) Szerzetesi lemondása példa nélkül való. (Krúdy Gyula) Százszor – | szent … a bölcs | lemondás szomorusága. (Szabó Lőrinc)
4. (választékos) A siker, a kedvező fordulat reményének, a benne való bizakodásnak hiányából, a megváltozhatatlannak vélt rosszba való belenyugvásból származó fáradt, reménytelen lelkiállapot, magatartás. Csüggedt lemondás vett erőt rajta. Lemondással nézi az egész ügyet. Volt a hangjában valami fájdalmas lemondás. (Mikszáth Kálmán) Szeretem a fáradt lemondást, Könnyetlen sírást és a békét. (Ady Endre) E kurta élet hány tapsot adott, És mennyi … Meddő lemondást, tenger bánatot! (Juhász Gyula)
lemondási.
