lemos
lemos tárgyas ige
1. <Személy> lefelé irányuló v. hosszanti mozdulatokkal teljes egészében megmos vkit, vmit. Lemossa a bútort, a falat; lemossa magát. Lemossa a testét hideg vízzel. Az ápolónő langyos vízzel lemosta a magával tehetetlen beteget. || a. <Eső> a szennyet magával ragadva megtisztít vmit. A nyári eső lemosta a háztetőket.
2. Lemos vkiről, vmiről vmit: <személy, dolog> mosva eltávolít róla vmely szennyet. A gyerek lemosta kezéről a tintát. A színész lemosta arcáról a festéket. A víz lemosta róla a piszkot. Az előadásnak rég vége van | Jobb lesz: lemosom az élet silány Festékeit magamról. (Tóth Árpád) Megint ki vagy pingálva … Takarodj a szemem elől, mosd le azonnal. (Kosztolányi Dezső) A tóban gyógyultam meg … olyan vastag fekete sár van benne, hogy alig lehet lemosni az embernek magáról. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben, választékos) <Személy vmely sérelmet, erkölcsi szennyet> eltüntet, megszüntet úgy, hogy megtorolja, ill. vmely rendkívüli tettével elfeledteti. Vérrel mos le vmit: a) sérelmet, gyalázatot önhatalmúlag, vérontással, emberöléssel torol meg; b) élete feláldozásával tesz jóvá vmely szégyenletes hibát. Önfeláldozásával lemosta nevéről a régebbi szennyfoltot. Ezt a gyalázatot nem lehet lemosni. A magyar név megint szép lesz … Mit rá kentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! (Petőfi Sándor) Ily bántalmat véremmel kell lemosnom. (Jókai Mór) || a. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) Vmi lemos vmit: vmivel kapcsolatos cselekvés azzal a (jelképes) hatással jár, hogy az emberek v. a sértett fél szemében helyrehoz vmit, eltüntet, megsemmisít vmely szégyent, sérelmet, erkölcsi szennyet. ® Víz se mossa le róla. Ezt csak vér mossa le. Nincs könny e világon, mely bűnödet lemossa. (Eötvös József) E vér szennyet, gyanut lemos. (Tompa Mihály) Víz sem mossa rólad le a gyilkos nevet! (Arany János)
lemosat; lemosható; lemosó; lemosott.
