lenge
lenge [e-e v. ë-e] melléknév lengén, lengébb
1. (irodalmi nyelvben) Könnyedén lengő, lebegő, ill. lebegve, könnyedén mozgó <tárgy, dolog>. Lenge csónak, fürtök, szellő; lenge termet: sudár, karcsú, hajlékony t. Ékes arany haja … Lenge szelek szárnyán … utána huzódék. (Vörösmarty Mihály) A nőkön lenge illat. (Juhász Gyula) || a. (irodalmi nyelvben) Könnyed, szinte lebegő, lebegésszerű <mozgás>. Lenge járás, léptek. A szandolin orra halkan locsogtatja a lenge hullámokat. (Kaffka Margit)
2. (irodalmi nyelvben) Olyan <tárgy, dolog>, amely vmely erő hatására, főként a szélben, rögtön megmozdul, inog, hajladozik, imbolyog, ide-oda leng; hajladozó, lengő. Lenge ág, (fa)levél, fűszálak; lenge nád, virágok. A leányka lenge nád, Hajlik tőled és hozzád. (Vörösmarty Mihály) Zöld lepelben állsz, mint karcsú, könnyű, | lenge fűz. (Kosztolányi Dezső) || a. (irodalmi nyelvben) A levegőben finom remegéssel lebegni látszó <dolog>. Ah! de hiába tekint a távol lenge ködébe … (Kisfaludy Károly) Arany kalásszal ékes rónaság, Melynek fölötte lenge délibáb Enyelgve űz tündér játékokat, Ismersz-e még? (Petőfi Sándor) A messzi, lenge képből … hatalmas, zord erődítmény lett! (Kuncz Aladár) || b. (irodalmi nyelvben) Légiesen könnyed, finom mozgású <személy, főként nő>. A rejtekből egy csodaszép hölgy lépett elő, egy karcsú, eszményi alak, … lenge, … aetheri. (Jókai Mór) Lenge lány | … holdvilág | mosolya: | … Ilona, | Ilona. (Kosztolányi Dezső)
3. (választékos) Áttetszően finom, könnyű <ruha, kelme>. Lenge fátyol. A nőkön fehér és rózsaszínű lenge ruhák, a férfin sporting. (Nagy Lajos) || a. (választékos) Könnyű, könnyed, szellős <öltözködés, ruházat>. Lenge magyarban ¬; lengén öltözve.
4. (átvitt értelemben, régies) Jellemében, érzelmeiben ingatag, megbízhatatlan <személy>; állhatatlan, csapodár, könnyelmű. Fáncsy … helyesen adá a lenge gyáva királyt. (Vörösmarty Mihály) Oh te, ki vagy lengébb, gyengébb tavi nádnál, … Oh asszonyi nem te. (Arany János) || a. (régies) Ilyen személyre valló, jellemző; állhatatlan <tulajdonság, megnyilatkozás>. Lenge jóság, elmuló szelídség … Változának mint a hold világa, Vétlen vétkes vágyaik sokával. (Vörösmarty Mihály)
