lenyomat [2]
lenyomat [2] [ë] főnév
1. (ritka, nyomdászat) Levonat (1).
2. (bizalmas) Ujjlenyomat. A rendőrségen lenyomatot készítettek a tolvaj mindkét kezének ujjairól. || a. (ritka) Vmely felületen érintés v. nyomás folytán keletkezett és az odanyomott testrész v. tárgy alakjára emlékeztető folt v. rajzolat. A bélyegző lenyomata; a tintás ujj lenyomata a füzeten. [A mellényen] a szalonnás kéznek teljes lenyomata rajt maradt. (Vas Gereben) [A vadászok] nyomokat … láttak, de vadat nem … Preszton esküdözött …, hogy ezek mackó talpának a lenyomatai. (Mikszáth Kálmán)
3. Vmely tárgynak, testrésznek puha anyagba, kül. gipszbe nyomott negatív hasonmása. A fogorvos lenyomatot készített a fogsoromról. Egy … kenyérgalacsint rányomott a levél pecsétjére, mely ekként a pecsét címerének lenyomatát leghívebb mintában felvevé. (Jókai Mór)
4. (tudományos) Egykori állat, növény, ill. (ritka) ember vázának, ill. vmely testrészének kőzetben fennmaradt negatív mása. Egy kagyló lenyomata. [A kristályban] még világosan látható volt a benne foglalt két emberi lábnak hű lenyomata. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben, régies) Olyan jelenség, amely mintegy másolatként, közvetett módon híven tükröz, ill. eredeti formájában megőriz vmit. Az irodalom és művészet termékei azon lenyomatok, melyekben nagy … nemzetek alakjaikat fennhagyják. (Vörösmarty Mihály) [A mesemondó] feladata az, hogy tartalom és alak tekintetében minél hívebb lenyomatát eszközölje a szövegnek. (Arany János) Ma százezerféle öngyújtó van, s a különféle rendszerek és formák magukon viselik a kor lenyomatát. (Karinthy Frigyes)
Szóösszetétel(ek): különlenyomat; ujjlenyomat.
lenyomati; lenyomatos; lenyomatú.
